Naked

Régen, amikor szóba került egy baráti társaságban, hogy etikus-e az Ünnepek közeledtével minden egyes évben az erdőirtás, kizárólag csak annak az érdekében, hogy néhány napig csodáljunk a lakásunk közepén egy felcicomázott, a természetes környezetéből végérvényesen eltávolított fenyőfát, bevallom, többször is szemtanúja voltam majdnem ölre menő parázs vitáknak a karácsonyfa témájával kapcsolatban megrögzött környezetvédők és majdnemhogy vallási fanatikusok között.

Én ilyen esetben visszalépek a vitától, és míg lecseng, inkább a Hellspin vendégszeretetét élvezem.

Ma már szerencsére a fent említett veszély senkit sem fenyeget, mert vagy műfenyőt állít a szoba közepére, amit az ünnepi szezon elteltével akkurátusan levetkőztet, majd egy évre gondosan elcsomagol, vagy megvásárol egy kissé kajla, de annál jobb illatban pompázó egykoron élő fát, és számol az aljasul, fél évig is szőnyeg alatt és parketta között megbúvó és különösen kegyetlenül szúrós tűlevelekkel, amik, ha egyszer lehulltak és kiszáradtak, veszélyesebbek az elveszített varrótűnél vagy a fotelon felejtett fogpiszkálóknál is.
Apropó, fotelon elhelyezkedve igazán klassz a langyos bejgli élvezete tejjel, valamint a Hellspin kínálta kikapcsolódással.

Persze, köztudott dolog, hogy sokan kísérleteznek cserepes tujával, ami aztán vidáman éldegél a ház udvarán jövő Karácsonyig, és vannak olyanok is, akik a minimalizmus jegyében drótból font, vagy kartonból készített fát díszítenek fel, ha már a nemes feladatra egyetlen önként jelentkező, öngyilkos hajlamú, bús szobanövény sem akad.

Számomra a legjobb megoldás a vendégeskedés másoknál, ahol a házigazda szolgáltatja a fát és az ünnepi vacsorát, a köztes időkre pedig nálam a Hellspin a telefonomon.
A jobbnál jobb alternatív ötletek megtöltik a közösségi médiát ilyenkor, de, hogy mi mégis az igazán jó megoldás, arra még nincs konkrét válasza egyik önjelölt ünnepi szakértőnek sem.